Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem a házban a cuccaimat, amik annyira elkeveredtek hogy egy órába tartott mire az összeset megtaláltam. A magassarkúm egyik fele pl. a tetőn volt.. Na mindegy. Miközben magamra vettem a dzsekim, a bejárati ajtó előtt Harry fáradtan intett.
-Szia!
-Hello!-Mosolyogtam.
-Mizujs?-Vigyorgott most már ő is.
-Velem semmi. Hányinger és fejfájás.-Húztam el a számat, mire bólogatott.
-Itt is.-
-Te sem emlékszel semmire?-Fürkésztem arcát.
-Neem..-Dörzsölte meg arcát. Hjaj ez nem jelent jót.
-Na jó nekem mennem kell. Köszi Harry a bulit! Nagyon jól éreztem magam. Majd beszélünk!-Intettem, mire nevetve magához ölelt. Először furcsálltam, de aztán viszonoztam az ölelést. Nem tartott sokáig de annál többet ért számomra. Éreztem Harryn az igazi őszinteséget ami megnyugtatott. Aztán ahogy lépteket hallottam az emelet irányából, kibontakoztam öleléséből és gyorsan távoztam a helyről.
Az egész úton a tegnap estén gondolkoztam. Egyszerűen nem jutott az eszembe semmi.. Azt tudom, hogy ittam a tequilákat, meg hogy Kate kitalálta, hogy menjünk táncolni, és Liammel mentem is azt hiszem. És akkor eszembe jutott. Először csak csókolóztunk, aztán...Emlékszem, ahogy lent megérintett. Az emlékektől futkosott a hideg a hátamon. Teljesen össze zavarodtam. Nem volt közömbös egyikőnktől se ami csináltunk. De.. Áhh én ezt nem értem. Ahogy beléptem a lakásunkba, Cat kuncogása rántott vissza a valóságba.
-Cat?!-Mentem a szobájába ám amikor látótávolságon belülre került azonnal megfordultam. Niallel feküdtek az ágyon teljesen meztelenül.
-Vilu! Sziaa! Mi a helyzet? Milyen volt Liammel aludni?-Huzigálta fel a szemöldökét, én pedig rögtön morcos lettem.
-Hello. Semmi. semmilyen.-Válaszoltam karba tett kézzel, mire Cat arcáról is lefagyott a mosoly.
-Baj van? Mondott neked valamit? Vagy?-Kapta a szája elé a kezét aztán pedig sugározni kezdett róla a düh.-Meg fektetett?-Kérdezte hangosan.
-Mi?! Neem! Én csak... Nem értek semmit... Vagyis leginkább magamat.-
-Mert?-
-Nos, azért mert.. Egyfolytában mondogatom magamnak, hogy nem jön be, és hogy nem érzek iránta semmit, de ez kurvára nem így van. A bulin kellett rájönnöm.-
-Miből jöttél rá?-
-Jajj Cat! Ne legyél már ennyire érthetetleeeeeeen!-Kaptam hisztérikus rohamot, Niall pedig röhögni kezdett.-Amúgy szia Niall!-Mosolyogtam, mire visszamosolygott.
-De az vagyok, mert egy normális választ eddig nem tudtál kinyögni..-Kezdett ideges lenni.
-Azt mondtam neki, hogy akarom..-Hadartam el annyira, hogy lehetőleg a szobában tartózkodó két fél ne értse, hogy mit mondok. Sajnos értették.
Cat először értetlenül pislogott kettőt aztán pedig kitört belőle a röhögés. Annyira nevetett, hogy már a hasát fogta.
-Niall. Mondtam valami vicceset?- Néztem furcsán az ír fiúra aki csak megvonta a vállát.
-Istenem Vilu! Te vagy a legszerencsétlenebb ember a világon. Még te hisztizel itt, hogy jajj nem tudom mit érzek meg bla,bla,bla aztán pedig még te könyörögsz, hogy oh Liam temesd belém a farkadat kérlek..-Játszotta el az esedező kislányt, bennem pedig kezdett fölmenni a pumpa.
-Rohadtul nem ezt mondtam!-
-De ezt akartad!-Állt fel az ágyról, hogy velem szembe legyen. Basszus, hogy neki mindig mindenben igaza van.
-Igazad van.-Sóhajtottam. Cat csak mosolygott majd szorosan átölelt. Ezt imádtam benne. Bármin össze kaptunk, nem telt el 1 perc rögtön békítő ölelésbe zártuk egymást. Nem hiába a világ legjobb féltesója.
-Fhú de éhes vagyok!-Kuncogtam az ölelés után.-Niall? Velem tartasz?-Kacsintottam, mire a szöszi azonnal utánam iramodott. Persze előtte mind a kettő fölvett magára valamit.
-Mi van itthon kaja?-Mosolygott én pedig nem értettem hirtelen semmit.
-Itthon?-Fordúltam meg, így szemben álltam Cattel és Niallel.
-Háát...Ő.... Tudom, hogy kibaszott korai és még nincs egy napja se, hogy járunk, de úgy gondoltam, jó lenne egy pasi a háznál..-Nézett rám könyörögve Cat, mire nevetnem kellett.
-Persze! EZ tök jó! Niall maradj nyugodtan! Na gyertek ide!-Tártam ki a karomat ők pedig egyszerre támadtak le. Egy darabig úgy voltunk, aztán a hasam morogni kezdett jelezve, hogy meg kéne valamivel tölteni.
A szombatot, és a vasárnapot végig beszéltük Niallel, hogy, hogy is legyen ez az átköltözősdi, hova kerüljenek a cuccai, hogy szálljon be a kajába stb. Amúgy így tök sok minden kiderült Niallről, pl az hogy imád főzni és ami még jobb, hogy tud is. Ez még egy plusz arra, hogy maradjon, mert hát ugye Cat sem egy konyha tündér én meg aztán főleg, és így nem kell mindig melegszendvicsen vagy éppen zacskós levesen élnünk.
Este éppen a youtube-n lógtam amikor a telefonom csörögni kezdett. Ismeretlen szám. Hm. Érdekes.
-hálo!?-
-Sziiia Viloo! Zayn vagyok!-
-Zayn?! Honnan van meg a számom?-Néztem furcsán magam elé.
-Harrytől.-
-És Harrynek?-
-Liamtől.-
-És Liamnek?!-Emlékszem, hogy ő megadta nekem a számát, de én nem adtam meg neki az enyémet.
-Nialltől.-
-De Niallnek?!!-Most már végképp elvesztettem a fonalat.
-Louistól, Louisnak pedig Cheryltől.-Zárta le a témát, nekem pedig világossá vált.
-Jaaa! Oké!-Nevettem.-Miujság?-
-Nagyon semmi.. Te figyelj.. Mi van veled meg Liammel?-Tette fel a kérdést, amire apszolut nem akartam válaszolni.
-Semmi.-
-De...-
-Nincs de Zayn. Nincs semmi.-
-Figyu Vilo. Kit akarsz becsapni? Magadat, vagy Liamet?-Kérdezte komolyan bennem pedig megállt az ütő.
-Azt még én sem tudom.-Mondtam halkan, majd válaszra sem méltatva rácsaptam a telefont.
És megint hétfő. Szuper.
Unottan felkaptam magamra valami göncöt majd reggeli nélkül, rögtön elindultam a suliba. Catet és Niallt magukra hagytam. Elvileg, most hivatalosan is élettársak vagy mi, úgy hogy nem akarom elrontani az idilli pillanatukat. Ahogy oda értem a sulihoz, azonnal megpillantottam a kis ötösömet. Vagyis most már kilencesemet.
-Sziasztok!-Mosolyogtam. A többiek rögtön egymás szavába vágva letámadtak, hogy a buli utáni napon fú de fájt a fejük meg mittudomén. Alig tudtam megjegyezni amit mondtak. Csak egy valaki nem támadt le. Liam. Ő csendben figyelte az eseményeket, miközben szívta a cigijét. Most is átkozottul dögös volt. Szintén fehér pólót viselt amit egy farmer mellénnyel tarkított, szaggatott világoskék csőfarmerje tökéletesen passzolt izmos lábaihoz. lábfején a mustár sárga bakancsa volt. Haja szokásosan fel volt zselézve, csuklóján pedig egy kendő díszelgett. A látványtól megharaptam alsó ajkamat
mire kacsintott egyet. Akkor jöttem rá, hogy rohadt feltűnően bámulom, ezért gyorsan újra a többiek felé fordultam. A nap hamar elment, de a reggeli akciónk óta azóta sem néztünk egymásra. Kicsit feszélyezett ez a kialakult helyzet. Féltem a szemébe nézni. Nem tudom mit mondjak a szombati dolog miatt. Nem is akartam vele beszélni. Inkább maradok láthatatlan. Ahhoz amúgy is jól értek mostanság.
Haza felé szintén egymagam mentem, de nem is volt baj. Legalább egyedül maradtam a gondolataimmal. Csak tudnám, miért is mondtam azt amit. Vagyis nyilvánvaló, hogy nem azért mert viccesnek találtam. Csak hát akkor sem értem, hogy ha eddig is bejött miért pont most jöttem rá. A gondolataim cikáztak én pedig azt vettem észre, hogy már a bejárati ajtónk elött állok. Ilyenkor a francért nem tudok messzebb lakni az iskolától.
Ahogy beértem a lakásba, és a cuccaimat hanyagul a konyhában hagytam olyat tettem amit már rég nem. Be mentem Cat szobájába, majd az éjjeliszekrénye fiókjából előhúztam egy szál cigit. Kiültem a teraszra és szépen nyugodtan magamévá tettem a káros szenvedélyemet. Baromi jól esett. Annyira hiányzott már. Gondolataimból a telefonom idegesítő csörgése zökkentett ki.
-Tessék?-
-Szia Vilu! Figyelj, ma elmegyünk Niallel bowlingozni, úgy hogy csak késő este érünk haza. Van pizza a hűtőben, vigyázz magadra, ne nyiss ajtót senkinek és..-Folytatta volna de én közbe szóltam.
-Cat! Hahó! Nem vagyok már 6 éves! Megoldom ha baj lenne de nem lesz! Na érezzétek jól magatokat! Szia anya!-köszöntem el, Cat pedig hangos nevetéssel kinyomta a telefont. Szuper. Akkor éljen az egyedüllét.
Hamar kész lettem a házival, na nem mintha kaptunk volna bármit is, inkább csak unatkozásból átfutottam a régebbi könyveimet. Tudom, gáz, de más, nem jutott az eszembe. Tv-zni nem akartam, mindig is utáltam. Laptopozni nem volt kedvem, úgy hogy tanulgattam kicsit. Igaz mikor már mindennel megvoltam, tehát fürdés, vacsi, fogmosás, ilyenek, utána mégiscsak bekapcsoltam magamnak valami filmet. A film negyedénél jártam, amikor hangos neszt hallottam meg a szobám iránya felől. Kicsit sem paráztam, mikor eszembe jutott hogy nyitva hagytam az ablakomat. Remegő kézzel nyitottam be a szobámba, ám amikor az ablak előtt
megpillantottam egy alakot automatikusan hozzá vágtam a nálam tartott párnát. Tudom, egy párna nem annyira hasznos ilyenkor, de hát más nem jutott az eszembe.
-Héé nyugi!-Jött közelebb az ismeretlen,én pedig gyorsan felkapcsoltam a lámpát.
-Liam?!-
-Igen?-Nézett rám mosolyogva.
-Ne hozd már rám a frászt! Tudod nálunk létezik bejárati ajtó is amin beengedlek ha kopogsz!-Néztem rá szúrós tekintettel, de ő csak nevetett.
-Oké, oké igazad van! Ne haragudj. Na de ha már itt vagyok beszélni akarok veled.-Nézett rám most már komolyan. Nagyot nyeltem.
-Rendben.-
-Gyere üljünk le.-Mutatott az ágyra, én pedig helyeslően bólintottam. Miután leültünk, egyikőnk se szólt semmit.
-Nézd Vilu.. Ami szombaton történt. Én.. Ahhj,. Mondhatnám, hogy a pia miatt tettem amit tettem de ez nem így van.-Nézett rám, nekem pedig muszáj volt védekeznem.
-Én viszont igenis a pia miatt mondtam, amit mondtam Liam. Túl sokat ittam és így jött ki. Sajnálom, ha neked máshogy jött le!-Hazudtam, neki pedig elsötétedett a tekintete. Ajjaj.
-Violet. Ne nézz hülyének mert azt kibaszottul gyűlölöm. Nekem ne add be hogy a pia miatt gerjedtél rám annyira. Látom rajtad ahogy rám nézel. Tudom, hogy egyfolytában fantáziálgatsz rólam. A szemeddel vetkőztetsz. Ma is láttam.-Suttogott aztán... Hirtelen fölém mászott én pedig automatikusan hátra dőltem az ágyon.
-Ha tényleg csak a pia miatt voltál velem olyan, akkor most ezt nem fogod élvezni.-Suttogta a fülembe, majd ajkai fülemtől egészen, a kulcscsontomig vándorútra tértek. Ahogy szívni kezdte a nyakamat, azonnal ívbe feszült a hátam. Éreztem, ahogy bele mosolyog a bőrömbe. Míg egyik kezével tartotta magát, addig a másikkal combomat simogatta, a bugyim pedig azonnal kezdett nedvessé válni. Miután nyakamat békén hagyta azonnal csókolni kezdett. Nyelve erőszakosan bejutott a számba, majd enyém körül forogni kezdett.
Keze, combomról mellemig felsiklott majd amikor oda ért lágyan megmarkolta, én pedig felnyögtem.
-Látod baby.. Nem kell ide alkohol, hogy rám gerjedj.-Mosolygott, de én már felfogni nem tudtam, hogy mit mond. Ajkai újra megtalálta az enyémeket, keze viszont mellemről, pontosan két combom közé siklott. Ujjaival, bugyimon keresztül kezdett ingerelni. Finoman simogatta csiklómat. Aztán amikor már jól benedvesedtem Liam félre tolva a bugyimat rögtön két ujját nyomta föl, én pedig hatalmasat nyögtem. Finom lassúsággal kezdett pumpálni. Sosem éreztem még ilyet. Vagyis sose volt ilyen fantasztikus élményben részem. Ahogy csókolt, ahogy érintett. Számomra pedig világossá vált az hogy iszonyatosan vonzódok ehhez a sráchoz.
A merészségével a vadságával, a mindenével együtt. Gyorsított a tempón nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Nyögdécseltem. Neki pedig ez nagyon tetszett. Combomnál éreztem, merevedő férfiasságát. Ez pedig még jobban fokozta a vágyat a testemben. Aztán amikor újra nyakamat kezdte kínozni a testem nem bírta tovább. Az orgazmus robbant, én pedig egy hatalmas sikítással Liam ujjai köré élveztem. Mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt. Liam kihúzta belőlem ujjait aztán mellém feküdt, kezét még mindig alhasamon tartva.
-Tehát? Még mindig kell ide az a pia?-Nézett rám, én pedig nevetve megráztam a fejem.
-Nem Liam..-
-Na látod..-Adott puszit a homlokomra. Aztán hallottuk ahogy a bejárati ajtó hirtelen kinyílik majd a nagyban nevetgélő Cat és Niall belépnek rajta.
-Szia Vilu!-Üvöltötte Cat, Liam pedig lesápadva felém fordult.
-Picsába.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése