3. rész

Naa hoztam a 3.-ik részt! Kicsit rövid lett ne haragudjatok de így is sokáig húztam. Jó olvasást drágáim! Xx

-Nathan..-Köszörültem meg a torkomat.-Mit keresel itt?-

-Téged!-Kacsintott mire a gyomrom is fel fordult.

-Engem aztán ne keressél!-Csaptam volna rá az ajtót, de ő gyorsabb volt, így hamarabb be tudott jönni, engem félre lökve.

-Ne csináld már cica! Pedig úgy oda voltál értem!-Jött egyre közelebb.

-Igen, anno 2 évvel ezelőtt! Most már hánynom kell tőled!-Hátráltam, de nem haladtam túl sokat a konyha pult miatt. Zsák utcába kerültem.

-Nem tudom mit tettem! Világosíts fel kérlek! Nyomott a pulthoz, mire nem kaptam levegőt.

-Nathan! Ne csináld ezt! Össze törted a szívem, ráadásul olyat tettél ami megbocsájthatatlan.! Ezek után elvárod tőlem, hogy ha egyszer csak tetszésed szerint felbukkansz én a nyakadba ugrok?!-Meredtem rá dühösen, mire szemei lángoltak.

-Jajj ugyan már nem kell ekkora hisztit csapnod! Azt hittem szeretsz annyira, hogy nekem add azt amit akarok!-Ajkai a nyakamat kezdték kínozni. Nem tudtam mit csináljak. Féltem, és dühös voltam. Nagyon dühös. De Nathannek sokkal nagyobb ereje volt. Már csak az istenhez tudtam fohászkodni. Hirtelen sikítani kezdtem. Próbálta eltakarni a számat, de nem nagyon ment neki.

Mintha csak az úr meghallgatta volna kérésemet, a bejárati ajtó kicsapódott és a küszöbön nem más lépett át mint a tetovált Liam Payne.

-Viole...Te meg ki a faszom vagy?!-Indult meg Liam a féreg felé, aki még mindig a pulthoz nyomva tartott engem.

-Ezt kérdezhetném én is seggfej.-Fordult meg.

-Azonnal engedd el, különben szét roppantom a gerincedet! Már ha van olyanod.-Vonta meg a vállát mire Nathan meg indult felé. Liam kiegyenesedve várta, én pedig mintha homokból lennék a földre rogytam és zokogtam. Nem bírtam elviselni, hogy a fiú akit szerettem és a patkány aki összetörte a szívem most itt van. És megint engem akar.

-Nagyon keménynek hiszed magad, de igazából lófasz sem vagy..-Vigyorgott Nathan mire Liam elnevette magát.

-Jaj te. Te is az a tipikus, kinyalt seggű beképzelt köcsög vagy akinek kurva nagy a szája de igazából tök feleslegesen. Na, mondok én neked valamit. Takarodj innen vagy a földbe döngölöm azt a már eleve elcsúfított fejecskédet. Na szevasz!-Integetett, majd hirtelen Nathan háta mögé állt és egy mozdulattal kilökte az ajtón. Mire Nathan vissza fordult az ajtó már rég zárva volt.

Káromkodva szállt vissza a kocsijába, majd fék csikorgatva elhagyta a házunk területét. Én még mindig a földön voltam és remegve áztattam a könnyeimet. Féltem. Kimondottan.

-Hé..-Ült le mellém Liam.-Minden oké?-Kérdezte de nem válaszoltam.-Akarod, hogy haza menjek?-Kérdezett még egyszer, mire bele markoltam izmos karjába és könyörögve emeltem rá tekintetem.

-Ne! Maradj itt!

-Rendben!-Mosolyodott el halványan. Laza mozdulattal fölkapott karjába, majd lerakott a szobámba az ágyamra. Óvatosan leült mellém majd kérdően rám nézett.

-Hosszú..-Legyintettem.

-Van még időm!-Kacsintott.

-Annyi a lényeg, hogy bíztam benne, szerettem, ő mégis átvágott és megbántott.-Hajtottam le a fejemet, mire Liam sóhajtott.

-Figyelj.. Igaz, nem nagyon ismerjük egymást, de én mégis késztetést érzek arra hogy segítsek neked. Ezért én azt mondom,a nyakamat adom rá hogy ha ez az állat akárcsak a közeledbe próbál férkőzni megölöm. Nem viccelek.-Nézett rám komolyan, nekem pedig leesett az állam.

-Komolyan? 

-Komolyan.-Mosolyodott el.

-köszi Liam. Tényleg.-Néztem rá, mire tétova nélkül közel húzott magához és átölelt. Nem tudom mikor éreztem utoljára azt a biztonságot amit most érzek. Liam vállába fúrtam a fejem így érezhettem azt, hogy menyire de mennyire jó illata van. A tipikus férfi tusfürdő mellett valami különleges illat is volt.. Valami olyan, ami megkábított.

-Őh, sziasztok!-Jött egy hang az ajtóm felől mire Liammel szétugrottunk.

-Sziaa Cat!-Vörösödtem el.

-Szia, hugi! Szia Liam!-Vigyorgott, majd ott is hagyott minket.

-Hát, akkor szerintem megyek. Majd beszélünk! Itt a teló számom! Hívj ha bármi van, oké?-Nézett rám, én pedig bólintottam. 

-Kikísérlek. Mondtam, majd komótosan kisétáltam a bejárati ajtóig, Liam pedig követett. Amikor mind a ketten az ajtónál voltunk, utoljára átöleltük egymást.

-Még utoljára annyit, hogy valamiért nagyon megakarlak ismerni. Az okát még nem tudom, de majd kiderül.-Kacsintott majd sarkon fordult és elment. 

Én pedig még vagy 20 percig álltam az ajtóban értetlenül. A szavai kavarogtak a fejemben. "valamiért nagyon megakarlak ismerni". Hidd el Liam nem vagy egyedül.