2. rész

Sziasztok! Végre hoztam a 2.-ik részt! Remélem tetszeni fog! ;)

Reggel a vekkerem monoton, idegesítő hangjára ébredtem. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz a külön óra miatt. Egész éjjel ezen kattogott az agyam.

Liam Payne nálunk ma délután 4-kor. Még föl sem fogtam. Cat szerint nagy dobra verem az egészet és hogy nem kéne ennyire ráparáznom.

Igaza van tényleg, de akkor is hihetetlen számomra. Liam az a tipikus rossz fiú akiért minden csaj ölni tudna, akinek a helyességét tiltatni kéne. Én pedig csak úgy vagyok.

A lány akinek a tanuláshoz meg van a tehetsége, aki nem rosszalkodik. Illetve most már nem. És úgy nagyjából ennyi. Kedvetlenül botorkáltam oda a szekrényemhez, hogy valami felvállalható göncöt kerítsek magamra.

A választásom végül megállapodott egy fehér-fekete csíkos felsőn, egy magas derekú fekete rövid gatyánál és egy kötött kardigánnál. A hajamat hagytam hogy egyenesen a hátamra omoljon.. Mielőtt lementem volna a konyhába, hogy a szokásos reggeli kávémat elfogyasszam

előtte feldobtam a szokásos sminkemet, ami annyit takar hogy egy nagyon kicsi alapozó, vékony tusvonal, szempillaspirál. Amikor leértem a konyhába Cat üldögélt az asztalnál egy kávé és egy cigi kíséretében.

Még most is makulátlanul nézett ki. Haja hullámosan a vállán, szokásos smink, egy nirvana-s trikó, szaggatott farmer és egy bakancs.

-Szia Hugi! Csináltam neked is kávét. Ott van a pulton!-mutatott a megfelelő irányba. Gyorsan megízesítettem, majd csatlakoztam Cathez.

-Még mindig parázol?-Nézett rám mély zöld barna szemével.

-Hát.. Csak egy kicsit.-Füllentettem. Igazából majd szétvet az ideg.

-Ahha persze! Engem ne nézz hülyének!-Nevetett, mire elvörösödtem. Na igen pont Catnek akartam kamuzni aki amúgy bárkinél jobban ismer.

-Na jó igazából meg bolondulok.-Hajtottan le a fejemet az asztalra. Cat pedig újra nevetni kezdett mire érthetetlenül rá meredtem.

-Most mi az?-

-Jaaajj Vilu! A bolhából csinálsz elefántot! Tanulni jön, nem pedig azért, hogy teherbe ejtsen!-Csapott rá a vállamra.

-Igazad van!-Adtam meg magam mosolyogva.

-Na de gyorsan igyad meg a kávét aztán menjünk!-

-Máris!-Kortyoltam ki az utolsó cseppeket a bögrémből. Miután össze szedtük a holminkat elindultunk. 5 perc sem volt, hogy a sulihoz érjünk. Az udvaron már most is uralkodott a káosz. A diákok röhögtek, cigiztek, beszélgettek a Diri pedig ordibált.

-Daniel, azonnal szállj le a kerítésről most szóltam utoljára! Azzal, hogy szupermant játszol és össze töröd a csontjaidat a lányok szemében kicsivel sem leszel több fiam! Stephanie te meg húzd le a pólód! Ez itt nem az utca sarok ahol mutogatnod kell magadat!-Méregette a lányt

miközben az iskola huhogni kezdett. Na igen Stephanie. Ő róla elfelejtettem mesélni. Mikor még Becky nem volt ennyire közvetlen mint most, Steph megkeserítette az életét. Fellökte a folyosón, leöntötte kávéval stb. Aztán a csajokkal elhatároztuk egy nap hogy Steph kétszer olyan

erősen vissza kapja mindazt amit Rebeccával művelt. Nos, igen azóta gyűlöli a mi kis 5-ös csapatunkat. Viháncolva legörgette hatalmas méretű mellein a pólóját majd mintha mi sem történt volna tovább beszélgetett az őt körbe álló fiú csapattal. Na igen. Ő az a tipikus "lány" aki

az esze helyett a mellével hódit. Na nem mintha olyan sok lenne neki. Stephanie hosszú szőke hajú zöldes szemű lány volt. Karcsú de ugyanakkor a megfelelő helyeken gömbölyű. Tehát modell alkat. Mondjuk ezt ki is használta. Pletykákat hallottam arról hogy nyáron volt egy abortusza.

Őszinte leszek nem csodálkoztam. Stephanie az a lány aki egy éjszakánál többre felesleges. Ha bár nem hiszem, hogy ez bármennyire is érdekelte őt. Elmerengésemből Cher ébresztett fel.

-Hahó! Violet! Figyelsz rám?!-Nézett rám dühösen. Akkor esett le hogy már a csajok is rég megérkeztek.

-Jaj ne haragudj! Megismételnéd!-Néztem rá vigyorogva mire idegesen megigazította szemüvegét.

-Na tehát. Hallottál arról hogy a szöszikurva a te lovagodra hajt?

-A kimre?-Pislogtam nagyokat.

-Aj ne legyél már hülye! Liamről beszélek!-Suttogta a nevet.

-Miért lenne a lovagom?-Nevettem kínosan.

-Ez nem egyértelmű?-Szólt közbe Becka.

-Nem igazán!-Húztam el a számat mire nekem támadtak!

-Ugyanmár Vilu! Ne legyél már naiv! Egyértelmű hogy be jön neked! És az is, hogy te is neki! Itt a nagy lehetőség! Kezdj neki jeleket küldözgetni délután.

-Elemlámpával villogjak rá esetleg? Mert az semmiség lesz! Nevettem mire két oldalról szórakozottan meglöktek. A lendület elég nagyra sikeredett így hátra felé kezdtem tántorodni amikor hirtelen valami keménynek ütközött a hátam. Hirtelen megpördültem majd magam elé meredtem.

Liam volt az. Fehér rövid ujjú pólót viselt ami feszült kidolgozott felsőtestén, és ami eleget mutatott a karján éktelenkedő tetkó áradatnak. Fekete mély ülepű gatya volt rajta amit egy piros-fekete kockás inggel erősített csípőjére. Barna bakancsot vett föl öltözékéhez. Azt hittem elolvadok.

Földbe gyökerezett lábaim miatt azt se tudtam mit csináljak, Aztán ő törte meg a pillanatot.

-Őőő szia Vilu! Minden ok?-Mosolygott. Látszott hogy szórakozik rajtam.

-Jah igen szia!- Egyenesedtem ki.

-Akkor jó! Figyelj, tehát ha 4-re át pattanok az jó neked?-Rágózott miközben a tekintetét le sem vette rólam.

-Iigen, pattanj be nyugodtan, vagyis hogy igen jó ha akkor jössz!-Javítottam ki magam miközben hátráltam a lányok felé. Anyám asszony katonája így beégni?!

-Na mi volt?- Kíváncsiskodott Cat mire a lányok is helyeslően bólogatni kezdtek.

-Hát.. Beégtem rendesen.-Hajtottam le a fejem.

-Miért mit mondtál?-Kérdezte Char.

-A lényeg az, hogy megkérdezte, hogy jó e ha 4 re át pattan. Erre én hirtelen azt válaszoltam, hogy pattanjon be nyugodtan.-Mire a történet végére értem már fogtam a fejem. A lányok egy darabig hallgattak aztán egyszerre visítani kezdtek. Azt kívántam bárcsak elnyelne a föld.

-Nem csalódtunk benned Violet!-Törölgette a szemét Kate. A lányoknak be aranyoztam az egész napjukat, bár én cseppet sem nevettem ezen az egészen. Amikor be értünk a terembe mindenki ment a helyére. Csak 5 pad volt üres. Még pedig Liam, Harry, Niall, Zayn és Louis helye. Miért nem csodálkozok ezen?

Aztán egyszerre betoppantak szokásos módjukon. Röhögtek, hülyültek elvoltak. Leültek a helyükre majd unottan várták a tanárt, hogy elkezdődjön az óra. A kémia tanár helyett Mr.Handricks lépett be a terembe amin meglepődtünk de örültünk is neki.

-Jó reggelt gyerekek! Sajnos Mrs.Morgan nem tud jönni a héten tüdőgyulladás miatt, úgy hogy én vagyok egész héten a helyettesítő!-Mosolygott mire az egész osztály éljenezni kezdett. Az óra felénél amikor Mr.Handricks éppen a protonokról és a neutronokról ecsetelt ismétlés képpen, Harry

nem zavartatva magát hátrafordult. Ahogy rám mosolygott azzal a huncut kölyök mosolyával, minden bánatom elszállt.

-Te figyelj Vilu. Pénteken lesz egy buli nálam. Nincs kedved eljönni?

-Nem is tudom.-Gondolkodtam el.-Ha jöhetnek a többiek(mutogattam a csajokra)akkor okés!-Mosolyogtam mire bólogatni kezdett mint egy kiskutya.

-Természetes, hogy ők is jönnek! Ha esetleg Kate nem-et mond győzd meg, hogy eljöjjön rendben?-Nézett rám elpirulva. A fura kérésen kicsit megdöbbentem. Azt hittem hogy Harryt nem nagyon foglalkoztatja az én kis csapatom, de úgy látszik mégis.

-Ki nem hagyná!-Borzoltam össze göndör fürtjeit mire vigyorogva vissza fordúlt. Nos, be kell vallanom magamnak hogy a srácok közül eddig Harry az akit már a barátomnak mondhatok. Számomra a kérésével azt mutatta meg nekem hogy bízik bennem, ami melegséggel töltött el. A nap hátra levő részében a bulin és a délutánon gondolkoztam.

A bulin azért mert eddig nem nagyon hívtak minket sehova a délutánon pedig csak a szokásos csajos hülyeségek miatt. Milyen ruhát vegyek fel, hogy álljon a hajam milyen sminkem legyen stb,stb,stb. Sajnos a nap hamar el telt az év eleji laza órák miatt így azon kaptam magam hirtelenjében, hogy haza fele tartok. Cat külön órán volt, úgy hogy

egy darabig egyedül leszek otthon. Amikor haza értem gyorsan ebédeltem egy keveset, majd lazítottam egy fél órát aztán indultam tanulni. Nem, nem magam miatt hanem a drága fiúcska miatt aki baszott tanulni az elmúlt 3 évben, úgy hogy most helyette tanultam kivételesen, hogy azért legyen mit a fejébe tuszkolnom. Amikor fölpillantottam az íróasztalom feletti kis fali órára elakadt a

lélegzetem. Az óra háromnegyed négy-et mutatott én pedig sehogy se álltam. Gyorsan fölkaptam magamra egy lenge nyári ruhát, a hajamat felkötöttem copfba majd áterősítettem a sminkemet, plusz szájfényt is felkentem, hogy kicsit dúsabbnak tűnjön tőle az ajkam. Gyorsan össze pakoltam a szobámba, hogy azért még se kelljen egy csatatér közepére besétálnia. Aztán amikor a konyhába tartottam csöngettek. A szívem vadúl dobogni kezdett, bár nem értem miért, a gyomrom pedig liftezni kezdett. Az ajtó elött kicsit össze kaptam magam aztán kinyitottam.

-Szia Vilu!-Mosolygott féloldalasan én pedig azt hittem össze esek ijedtemben.

Stephanie Hilton